Folyton eltűnik. Talán most Afrikában
gyógykezelés alatt áll. Éppen a
szavannán szagolja föl a gyönge
virágokat. Elmúlt időkben beszél a
napnak, és közben azt hiszi, hogy
minden igaz. Az állatokkal együtt
jár a folyóhoz inni. Figyelmeztet,
megóv, megint, hogy...
>
Philip telefonált:
- Ma nem tudok előre menni, csak hátra. Vannak bajaim, de ezeket hagyjuk most. Egyébként meg, megyek haza. Nem igaz. Ad át mindenkinek üdvözletem. Vasárnap, kettőkor.
A telefonban enyhe zihálás, város és utcazaj festette meg a hangját. És sírásra emlékeztető szipogás....
>
Lassú zöld, lassú szép. Az úton valaki
otthagyta szíve keresztmetszetét.
Azt hiszem, a talán lehet vagy a biztos -
ez még el nem döntött képzelet. Csak
tudni vélni, hogy valaki.
Ebben az évben is élt, és tudása, ami
maga volt, és amikre szemeket rajzolt,
hogy...
>
Létünk sok ezer lépéssel adósa
lelkünknek. Már egy másik
Földet is körbe lehetne járni,
miközben megmutatjuk a
Napnak elveszett tengelyét.
Azon lehet elveszíteni egészét,
sok Hold mennyországát, hogy
nem álmot ment át, hanem a
rideg erőszakot. Nincs kézben
a kéz,...
>
Amitől kell még a szónak egy
pillanat, abból marad a szívben
olyan csönd, amitől a lélek el
nem térhet. Átmegy rajta és
olyanná változik, mint szellem
a téli fákon - egy szál ágon erdő
lesz, nyüzsgő, titkos élet.
Szavakkal nem lehet becézni,...
>
>
Haza, szívem. Vezess haza! Isten
tudja az embert, a lélek tudja az
Istent, te tudod a távolságot. Te
jegyzed a földi létet, a kikopott
kartonlap sövénye vagy, ami
földöntúli számokkal írja le a
szavakat: sohasem át maradni...
>
Zója egy belső premissza oldalán ült. Fekete szemében elhalványult a fény. Akár a sivatagban a víz, lassan visszahúzódott benne, két részre osztva a távolságot.
Körülötte néhány ember lézengett, bár ezt nem érzékelte pontosan. Lehet, hogy inkább többen voltak, mert a levegő telített volt...
>
A felfelé repülő madarak havi
3000-ért esznek. Télen
szeretnének elköltözni. Mindig
szeretnének, de van néhány
múltba merengő
sebük a szárny alatt, ami
feszül, mikor kimarad a légzés
az elrugaszkodás pillanatában.
Így mélyebb lesz a lábnyom,
mert beletörik az...
>
„Két karja van a hajnalnak. A falakat befalazom a tekintetemmel. A lámpát tűnődésre kapcsolom, az éjszakát a székre dobom. Önmagam magyarázatát a mikróba rakom két és fél percre, van bennem valami fémes, a konyhabútor megpörkölődik. A tegnappal beszélgetek, összekuszál mindent. Azt mondja: Az...
>
"Nahát! Nem gondoltam, hogy én eszedbe jutok.
Szeretnél más édiaságot is olvasni? Nem baj, ha nem. Csak régen szerettél, és aprópici dolgok mostanában is kijönnek olyasféle nehéz egyedüllelkekből, mint én.
Hogy vagy? Tudom, nem mondod meg úgysem, de azért megkérdezem. (Én se szeretem, ha...
>
Három szó után, hogy elpattan
a végtelen: Én látlak téged!
Már gyerekkoromban és
most fölnőttként, mindig a
várás küszöbén jajongtam.
Nagy zajjal hazudtam igazságot!
Túl nagy vagy varrott cipőben,
női ingben, mert nem volt más,
szegényen igazodtam:...
>